csak most vettem észre, hogy rossz topicba másoltam a választási beszédemet.
Sziasztok!
2007 decemberében, a harmadik, azaz az első magyar szezon végén kezdtem el a játékkal játszani, akkor a harmadosztályban voltam. Három szezon után, már az NB1-ben vitézkedtem, melynek 7 szezon óta megszakítások nélkül tagja vagyok.
(52258)Már a kezdetekkor nagy érdeklődést mutattam a magyar válogatottak irányába. Több magyar válogatott játékos nevelésében részt vettem. János Raksányi
(3151438) György Kapuvári
(3151389), vagy éppen a jelenleg is válogatott Márk Pesti [6006686], kisebb-nagyobb mértékben alattam formálódott.
Közülük leginkább azonban Sámuel Tokajira
(8202385) vagyok legbüszkébb, akit már közvetlenül a draftolását követően leigazoltam, és tudatos edzéssel juttattam el odáig (az elmúlt másfél szezonban szinte csak egyposztos irányítóedzést kapott), hogy a következő szezon során már a nagyválogatottba való bekerülésre is van esélye. Annak ellenére, hogy az NB1 stabil tagja voltam, és többször a magyar kupában is sokáig jutottam el, mégis sokszor részesítettem előnyben ezeknek a válogatott játékosoknak az edzését az eredményességet figyelmen kívül hagyásával. Így magam is tudom, hogy talán nem a legköltséghatékonyabb az egyposztos edzés, de tudomásul kell vennünk, hogy ez egyetlen járható út egy sikeres nagy- és U21-es válogatott létrehozásához. Ily módon úgy hiszem, jobban át tudnám tulajok helyzetét is érezni, és megértetni velük, hogy miért nagy jelentőségű az egyposztos edzés.
Az elmúlt négy szezon scout-tevékenysége során megtapasztaltam, hogy az U21-es válogatott gerince az itthon, sokszor az U21-es bázisprogramban részt vevő játékosok adják. Ezért úgy vélem, hogy erre a programra még nagyobb hangsúlyt kéne fektetni, és el kell érni, hogy az esélyes, frissen draftolt tehetséget nevelni szándékozó tulajok, nemcsak az átigazolási listára kikerült játékosok közül választhassanak, hanem a draft után a megfigyelővel közreműködve az adott szezon „terméséből” anyagi helyzetüktől függően leginkább alkalmas játékosok tulajával tudnának tárgyalni a játékos megvételről. Így a korosztály legjobbjai a lelkiismeretes tulajokhoz kerülnének, és biztosak lehetnénk benne, hogy az edzésük az U21 számára is a legmegfelelőbb lenne. Ha csak tíz ilyen játékos van ilyen menedzsereknél, megfelelő eloszlás esetén már az is elég lehet egy világbajnok csapat megalkotásához.
Nem szabad megfeledkeznem az U21-es válogatott sikerében rendkívül nagy szerepet játszó csapatról sem. Megválasztásom esetén, ha nincs ellenem kifogásuk, akkor mindenképpen folytatnám a munkát az eddigi scout-csapattal. Amelynek persze, jelenleg én is tagja vagyok, ezért, ha megválasztanak nyilvánvalóan egy új C/PF-scout kinevezésére lesz szükség. A scout-munkát az elmúlt időszakban az Urimate által elkészített magyar adatbázis nagyban segítette, és Urimate jóváhagyásával ezt továbbra is igénybe vennénk.
Az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerepet kapott a nagyválogatott és az U21-es válogatott közötti együttműködés. Sok olyan játékos van, akiről draftolása után megállapítható, hogy inkább a nagy-, vagy az U21-es válogatottságra van inkább esélye. Egy center hiába 226 cm-es és indul 7-es belső skillekkel, ha „a felső hatos”, tehát a labdavezetés, passzolás stb. mondjuk összeadva a 10-et nem éri el, mert a válogatottak multi-központúsága miatt szinte semmi esélye nincs, főleg ilyen magassággal, hogy a nagyválogatott legyen. Azonban három 16-os skillel az U21 fő belső embere legyen, annak már annál inkább. És ez a gondolatmenet fordítva is éppoly igaz. Ezen okokból az a meggyőződésem, hogy már a közvetlenül a draft után el lehet a játékosokat különíteni, hogy melyikükkel foglakozik az adott válogatott csapata. Természetesen a kettő nem zárja ki egymást, ezért meg kell találni a kompromisszumot, hogy a szupertehetségek számára mindkét lehetőség adott legyen.