A gond csak annyi, hogy ez egy játék, amit a legtöbben szabadidőnkben szórakozás céljával űzünk (gondolom én, de nem merek mások nevében beszélni, nehogy lecsesszenek). Ez a rész nekem nagyon hiányzik a válogatott körüli dolgokból, ez az elmúlt pár hét meg kész agyrém
A témához történő első (és utolsó) hozzászólásként csak néhány nyitott kérdés:
-Te (és biztos mások is-többnyire én is) ezt látjátok a játékban, és ennek válogatott körüli részében.Ez O.K, de mi van akkor,ha valakinek több ideje/energiája/munkája fekszik abban, hogy simán egy vállrándítással elintézzen egy választási vereséget?Lehet,hogy Ő másként tekint erre az egészre.Nem jobban,vagy rosszabbul-csak másként...Túlságosan komolyan veszi? Vagy Te veszed az Ő szemében túl könnyedén-netán könnyelműen?
-Felépítesz és működtetsz egy rendszert,amibe belelátsz-mások meg nem nagyon.Nem szerencsés helyzet. Másrészt: senkinek nem tilos segítőnek jelentkezni!Csak saját példát tudok hozni:az U21 keresett scoutokat.Jelentkeztem, és a kapitány örömmel fogadott.Pedig sem rokona, sem boldog őse nem vagyok senkinek.Még csak ismerőse,vagy barátja sem.(Éppen az is lehet,hogy nem bírja a képemet-de jól titkolja!) Most látom a rendszert működés közben.Nem kell csodákra gondolni,de kétségtelenül tanulságos.És tanulni sosem késő,még ha nem is akarok kapitány lenni.Akkor most be kéne vonni több embert,vagy magától kellene jelentkeznie több segítőnek?
-Nem volt szerencsés a stílus? Nem bizony-egyik oldalról sem.De könyörgöm:itt az egyik fél kapitány akart maradni,a másik meg az akart lenni.Céljaik voltak!Az egyik ki akarta próbálni magát,a másik meg meg volt győződve az illető alkalmatlanságáról, és arról,hogy ez a személy veszélyezteti az eddig elérteket.Sok mindent vágtak a másik fejéhez,és ez tényleg nem szép-viszont nem előzmény nélküli.(Az megvolt történelemórán,amikor Pázmány Péter a hitviták során egyik ellenfelét nemes egyszerűséggel "szarzsáknak" nevezte? Nem volt szép tőle-de legalább érthető.)
-Választás utáni viselkedések:az egyik fél nem ad értelmes választ semmilyen kérdésre,illetve nem tartja be (mert valóságalap,illetve tudás híján,vagy egyéb okból nem tudja betartani) ígéreteit,míg a másik gyerekesen durcázik? Van benne igazság sajnos. Kinek lett igaza? Jelenleg úgy tűnik,hogy az egyiknek.Aztán meglátjuk-de erre a fordulatra sem sokan számítottak...
Mindezekkel nem azt akartam mondani,hogy nekem tetszett az egész hercehurca.Egyszerűen megpróbáltam beleélni magam a felek helyzetébe.Nem állítom,hogy sikerült-de nem is kezdem el köpködni őket.Egyiket sem.Legfeljebb levonom a tanulságokat. Még azt sem mondom,hogy mindenki ilyen vérmérséklettel és mentalitással nézze a dolgokat,hisz nem vagyunk egyformák,csak annyit:kicsit tán megpróbálhatnánk megértőbbek lenni.
Ez sok?