Ugyanaz a problémám vele, mint Kobeval: túlzottan magától értetődőnek veszi a jó játékát, sosem merül fel benne, hogy kevesebbet vállaljon, csak ha már nagyon fáj valamije, és az is természetes neki, hogy megy a szekér. Érte van a csapat, és nem ő van a csapatért. Ez pedig hatalmas különbség James-szel szemben. A clevelandi James a lelkét kihajtotta a csapatért, közel tripla-duplát átlagolva, a társakat biztatva. Az meg, hogy gyűrűt akart nyerni, hát istenem, ki nem? Wade vagy Kobe sosem tudta volna ilyen magasságba vinni azt a Clevelandet. Persze egyikük sem mérhető a 15 évvel ezelőtti nagyokhoz, maximum a lábnyomát csókolgathatják az Olajuwon-Robinson-Barkley-Ewing szintű klasszisoknak.
Tegyünk együtt a válogatottakért, neveljünk magyar fiatalokat!